4. Rajongók a rajongásról. Milyen is rajongónak lenni és milyen hatása van

Ebben a fejezetben röviden azt szeretném elemezni, hogy a rajongók mit gondolnak a rajongásról, illetve mitől érzik magukat a csoport tagjának, kitérve röviden az egyéni és társas identitásra.

A kérdőív kitöltőket arról kérdeztem, hogy szerintük milyen a rajongás köznapi megítélése, és ők hogyan látják, mint rajongó belülről a helyzetet. 

Az általános vélemény az volt, amit korábban említettem a rajongással kapcsolatban, hogy a rajongást azzal a pár kirívó, fanatikus rajongóval azonosítják, akik egyébként a rajongótáborokban nagyon kis arányban találhatók meg, de mivel ők követnek el olyan cselekedeteket, amik nagy visszahangot kapnak, ezért minden rajongót ez alapján ítélnek meg. 

Szerintem az emberek valami függőségre gondolnak, vagy nem tudom. Azt hihetik, hogy nem látjuk, hogy mi történik valójában, mi igaz és mi nem. Lehet úgy gondolják, hogy naivak vagyunk, de szerintem nagyon sokan tisztában vagyunk a dolgokkal.

Közös a véleményekben, hogy valóban létezik, hogy képesek az emberek túlzásba esni a rajongás terén, egyfajta függővé válnak és az egész életükre hatást gyakorol, emiatt átesnek egy olyan oldalra, ahol már tényleg az őrület határát súrolják. 

Ezek a rajongótípusok azok, akik nagyobb feltűnést keltenek és belőlük kiindulva ítélik meg a rajongótáborokat, holott ez csak egy kis része a közösségnek. 

Ugyanúgy, ahogy a társadalomban is vannak ilyen emberek, a közösségeken belül is megjelennek, de nem szabad őket ezzel összefüggésben megítélni.
Az egyik interjúalany így fogalmazta meg a rajongás árnyoldalát: 

Szóval ez a rajongás egy nagyon fura lelki állapot, ami igazából elvonási tüneteket produkál, tehát ha nem kapod meg az adagodat vagy valamilyen úton, módon nem jutsz hozzá elvonási tüneteid vannak és ez a leszokási fázis gyakorlatilag még nem tudom, hogy meddig tart, mert még nem fejeződött be. Tehát én most itt azt mondanám, hogy ez a heroinnal egy picit rosszabb. Úgyhogy senki ne legyen ennyire erőteljesen rajongója semmiféle dolognak, mert, hogy ez valamilyen szinten meg is nyomorítja.

A rajongásnak is megvan a negatív oldala, mint minden másnak az életben, de ha megfelelő keretek között és átgondoltan tudják felhasználni, akkor teljes mértékben egy hasznos dolognak tekinthető.

A hasznosságát pedig az egyén és a csoportidentitáson keresztül lehet a legjobban bemutatni, hisz ebben mutatkozik meg legjobban, hogy a rajongás a csoportokon, a közösségeken belül milyen hatást gyakorolhat, és ezáltal hogyan lehet, egy közösségfejlesztés során felhasználni.

A kérdőív és az interjúalanyok ugyanazon a véleményen voltak ezzel kapcsolatban, így ezt nem kívánom külön elemezni. Mint korábban már a közösség résznél említettem, a közösség tekintetében nagyon nagy szerepe van az összetartozás érzésének. Ezt a társas identitás fogalmával lehet a legjobban azonosítani, mert érzékelik, hogy egy személyért rajonganak, és ezek alapján hasonló értékrenddel rendelkeznek, így az én érzését felváltja a mi érzése. 

A Directionorek ismeretlenül is összetartoznak. 18 hónap szünetet mondtak, 5 évnél tartunk, de meg igy is napi szinten aktivak vagyunk és várjuk őket, szeretjük őket, ez az erő az, ami minket különbé tesz a többi fantól, mert mi nem csak a zenéjükét szeretjük, hanem őket emberileg is és szerintem ezért vagyunk a legerősebb fan base.            

Ebből látszik, hogy a rajongók bár ismeretlenek egymás számára, mégis van bennük egy olyan érzés, amitől úgy vélik összetartoznak és egy célért küzdenek. 

Ez az erős összetartozás érzése véleményem szerint a legtöbb hagyományos közösségben egyáltalán nem jelenik meg, vagy nem ilyen intenzitással. Azt, hogy mennyire intenzív is tud lenni az ilyen fandomokban a mi érzése, az egyik interjúalany írta körül. 

Az embernek az ilyen csoportokba való csatlakozás egy ilyen felszabadító érzés, mint hogyha találnál valaki olyat, aki ugyanolyan, mint te. Addig te nagyon magányos voltál és hirtelen ott vannak körülötted és ezzel áthidalják a barátságoknak az ilyen kezdeti fázisait, ami egyébként egy normál ismerkedés során kicsit ilyen akadozó, meg az ember feszélyezve érzi magát és nem talál közös témát és nem tudja mit szabad és mit nem szabad mondani.

Bár itt főként a barátságra utal, de a közösségeknél megvan ugyanez, hogy ha bekerülsz egy közösségbe a hagyományos közösségek esetén nem tudod, hogy mire számíthatsz, hogy kellene a többi tag felé nyitni, a rajongótáborokban viszont nincs ilyen probléma, mert azonnal megjelenik a mi érzése és a mi érzése miatt kerülsz bele a fandomba.

Ami az egyéni identitást illeti, fentebb említettem, hogy a rajongótáborokba való csatlakozás általában az olyan embereket jellemzi, akik úgy érzik, hogy a társadalomból kirekesztik őket. Ez valóban látszott mind az interjúk, mind a kérdőívek során, a rajongók nagyon sok esetben szégyellték azt. Rajongásuk kifejezetten a kamaszkorban volt jellemző, amikor nagyon számít, hogy mit szeretsz, de azáltal, hogy a tábor részesei lettek elfogadták ezt és elengedték azt, hogy azzal foglalkozzanak, hogy a társadalom többi tagja mit gondol. Egyfajta személyiségfejlődésen mentek át. 

Ahogy már a sztárok hatásánál is említettem, ezáltal igazolni tudod saját identitásodat és fejleszteni is tudod magadat. Ezzel kapcsolatban nagyon sokan írták, hogy nyitottabbá tette őket a közösség, segített saját maguk elfogadásában és egy teljesen más világnézetet biztosított számukra az, hogy ennek a közösségnek a tagjai lettek. Tehát egyrészt a sztár is hatással van önképük kialakítására, ugyanakkor a tábor tagjai is szerepet játszanak benne. 

„Én nagyon szeretem ezt a rajongó tábort, örülök, hogy ide tartozhatok. Sok mindent köszönhetek a fiúknak és tudom, hogy vannak, akik átérzik és nem hurrognak le, hogy nem is ismered őket, hogy segíthetnének, úgy, hogy még csak nem is találkoztál velük. Igen is, sokat segítettek. Mióta követem a munkásságukat, meg tanultam szeretni magam. Vagyis inkább megtanították, hogyan szeressem magam. Nincs olyan nap, hogy ne csalnának mosolyt az arcomra. Egyszerűen csak nagyon hálás vagyok nekik mindenért, amit tesznek és a fandomnak is.” 

Ezek az állítások jól mutatják, hogy a rajongótáborokban mind az egyéni, mind a csoportidentitás annyira intenzíven van jelen, ami a hagyományos közösségek esetében körülbelül elképzelhetetlen lenne.

A legfontosabb következtetés, ami kiderült a rajongással kapcsolatban, hogy általában az emberek szégyellik azt, ha valamiért rajonganak és legtöbbször nem is osztják meg másokkal. De ha bekerül olyanok közé, akik ugyanúgy rajonganak és képesek felvállalni egymás előtt a rajongásukat, az segít az egyénnek abban, hogy elfogadja saját magát és egy olyan közösség tagja lehet, akik hasonlóak hozzá, hisz ugyanazért képekes lelkesedni.